Hogyha felnőtt lennék
Vennék most egy üveg bort
És az éjszaka közepén
A város fölött repülnék
Leszállnék a házadon
És tétovázva lépkednék
Majd kopognék az ajtódon
És mintha otthon lennék

SZÁLLNÉK…
SZÁLLNÉK…
SZÁLLNÉK…

BÁRCSAK, BÁRCSAK ÍGY LEHETNE
MERT AZT TENNÉM, MIT SZERETNÉK
DE ÉN ÜLÖK ITT EGYEDÜL
ÉLETEM RÚT BÖRTÖNÉN

SZÁLLNÉK…
SZÁLLNÉK…
SZÁLLNÉK…

Átbeszélnénk minden egyes
Apró, pici semmiséget
Nem törődnénk semmivel
Így telne minden éj
De ez még sajnos nem lehet
A szép idilli szabadság
De évek múlva egyszer biztos
Ez lesz majd a valóság